Ma csak egy gyors levest akartam főzni. Olyat, ami csendben elkészül, nem csinál nagy ügyet magából, aztán mindenki eszik belőle egy tányérral.
Aztán megpirult a kolbász, illatozni kezdett a hagyma, és hirtelen mindenki talált valami sürgős tennivalót a konyhában. Az egyik csak vizet jött inni, a másik kenyeret keresett, a harmadik pedig teljesen véletlenül megkérdezte, mikor lesz kész az ebéd.
Mire a zöldbableves az asztalra került, a friss kenyér fele már eltűnt, a tányérok pedig úgy sorakoztak, mintha legalább ünnep lenne.
Pedig nem volt benne semmi különös. Csak zöldbab, kolbász, tejföl, néhány fűszer és egy kevés citromlé. Mégis pontosan olyan étel lett belőle, amely mellett az ember leül, kanalazni kezd, aztán egy kicsit tovább marad az asztalnál, mint eredetileg tervezte.
Talán ezért szeretem az ilyen egyszerű leveseket. Nemcsak jóllakatnak, hanem valahogy mindenkit egy helyre terelnek.
Nálatok melyik az az étel, amelynek az illatára hirtelen mindenki megjelenik a konyhában?
